Pártaudit

SZDSZ

SZDSZ: a nagyok árnyékában kampányköltésben is

Az MSZP és a Fidesz kampánybüdzséjének csak töredékét költheti egy-egy választási időszakban az SZDSZ, viszont a nagy pártokéhoz képest jóval nagyobb eltéréseket találunk a liberálisoknál, ha az egy képviselőjelöltre jutó összegeket hasonlítjuk össze. Bár a háttérbeszélgetések alapján kirajzolódott kép azt mutatja: még az SZDSZ legjelentősebb politikusai sem költhettek annyit 2006-ban, mint a Fidesz vagy az MSZP „mezítlábasai”, ez a pénz még így is többszöröse a legális keretnek.

Kuncze Gábor pártelnök és Kóka János akkori gazdasági miniszter költhette a legtöbbet az SZDSZ-ben saját kampányára 2006-ban, több liberális forrásunk szerint. Becsléseik alapján mindketten 6-7 millió forintot fordíthattak önmaguk népszerűsítésére, ebbe saját óriásplakátok, és rendezvények is belefértek. (Kóka Jánosnak például a Marczibányi Téri Művelődési Központban volt ilyen.)

A másik végletet (legalábbis Budapesten) az a külvárosi induló jelentette valószínűleg, akinek 450 ezer forintot sikerült összegyűjteni a „saját” kampányára. Ebből a következőkre jutott: két kisebb kaliberű rendezvény; lufik, tollak, naptár a jelölt nevével; valamint két villamos reklám (egy „alsó csík”) egy hétre, ami darabonként 150 ezer forintba került áfástul.

Csak összehasonlításképpen: egy, a legutóbbi parlamenti választást belülről végigkísérő forrásunk szerint volt olyan budapesti kerület, ahol az MSZP csak „elefántfülekre” – ezek a pár méter magasan a villanyoszlopokra erősített, páros plakátok – 15 millió forintot költött, és egy jelöltre elment akár 150 millió is. Szerinte Budapesten átlagosan 50-60 millió forintot költhetett az MSZP, és 4-5 millió forint alatt nem lehet „látható” kampányt csinálni egy-egy választókerületben. (Egy Fideszes polgármester ugyanezekkel kapcsolatban 20-30, illetve 10 millió forint körüli összegeket említett.)

Az SZDSZ-ben azért lehetnek olyan nagyok a különbségek, mert a központi büdzséből szinte mindent az országos kampányra költenek. Ez persze a „kis párti lét” sajátossága is: mivel a liberálisok jelöltjei csekély eséllyel küzdenek az egyéni kerületekben – korábban legfeljebb az MSZP-vel közös jelöltként indulva, vagy akkor volt esélyük, ha a szocialista jelölt visszalépett a javukra a második fordulóban, de ezekben az esetekben a kampányköltségek túlnyomó részét is az egykori koalíciós partner állta -, a helyi kampányokat a megyei szervezetek intézik saját forrásból, „mindenki, amit tud” alapon.

2006-ban az egyéni indulók fejenként 200 ezer forintot kaptak a pártkasszából, plusz egy – a kopogtatócédula gyűjtésre szolgáló – felcímzett válaszborítékot, és a szóróanyagokat. Utóbbiakból pontosan annyit, ahány választópolgár lakott a körzetben. Ha a jelölt utánrendelt, azt már teljesen saját zsebből kellett állnia. Ezek kipostázását a választókhoz a párt fizette. (Egy forrásunk szerint ma csak ez belekerülhetne akár 350 millió forintba is, egy másik forrásunk úgy emlékszik, 3-4 forint+ÁFA volt egy cím lekérése a központi adatnyilvántartóból.)

Budapesten az egyéni indulók 100-700 ezer forint közötti összegeket adtak be saját kampányukra, így jött össze egy belvárosi kerületben átlag 2,5 millió forint egy egyéni jelölt korteshadjáratának fedezésére.

Az SZDSZ országos kampányát a reklámfilmek és a közterületi megjelenések alkották, valamint egy „országjárásra” is elutazott a liberális vezetés. Óriásplakátokat, egyéb figyelemfelhívó eszközöket főleg Budapesten, és a megyei jogú városokban „vetettek be”. Központi büdzséből ment még egy igényes kialakítású, 8 oldalas színes kiadvány, amit 100-150 ezer példányban terjesztettek. Egy reklámfilm elkészítése milliós nagyságrend.

A kampánykiadások között nagy tételt jelent a kopogtatócédulák gyűjtése, hiszen ezeket elsősorban fizetett aktivisták gyűjtik –vagy megvásárolják őket, ami persze szabálytalan. Az aktivistákkal kapcsolatban egy, a kopogtatócédula-gyűjtésben rutinos informátorunk azt mondta: „választhatsz, hogy négy éven át bulit, kirándulást szervezel nekik, és akkor a kampányban ingyen dolgoznak, vagy akkor fizeted meg őket – az utóbbi sokszor olcsóbb”.

A kopogtatócéduláknak is megvan a maguk piaca. A nagy pártoknak szinte minden tömbházban van „saját emberük”, aki „szelíd ráhatással” igyekszik begyűjteni a cédulákat, akár maga is, vagy információval szolgál a lakókról az aktivistáknak. A Fidesz és az MSZP aktivistáikkal így a cédulagyűjtés legelején „lerabolják” a piacot, és onnantól maguk juttatnak cédulákat vagy a szövetséges pártoknak, vagy éppen az ellenfeleket megosztandó, a másik oldalon álló erőknek.

Ahogy egyre kevesebb cédula forog kint a gyűjtés során, úgy megy fel az áruk is. 2006-ban például előfordult az is, hogy a végén darabjáért 5000 forintot adtak – mesélte forrásunk. Vidéken, főleg a sok falvas térségekben a benzinköltség kiemelkedően magas lehet, ha nem sikerül valakivel összegyűjtetni a cédulákat: volt olyan választási körzet, ahol csak a szükséges számú kopogtatócédulák begyűjtésére elment több százezer forint.

A 2006-os választásokon Budapesti belvárosában egy óriásplakát kihelyezése egy frekventált helyen egy hónapra 100 ezer, egy kevésbé forgalmas ponton 50-60 ezer forintba került, míg egy buszplakát egy hónapra 300 ezer forint volt.

Egy ügyvivő testületi tag szerint Kuncze Gábor országjárása 8-10 millió forint lehetett. A pártnak Budapesten egy központi kampánynyitó-, illetve záró rendezvénye volt, ezek költsége „minimum 15 millió forintba” került.

Így összességében egy forrásunk szerint az SZDSZ összes kampányköltsége 2006-ban 1,5 milliárd forint lehetett – egy, a párt belső viszonyait, gazdasági helyzetét is jól ismerő másik informátorunk azonban inkább 1 milliárdra becsülte az összeget.

Ezek után nézzük a hivatalosan tudható adatokat. Az SZDSZ állandó összegként 261 100 000 forintot kap állami támogatásként a 2006-os választásokon elért eredménye után. A frakció állami támogatásáról pontos adatot nem tudtak közölni egyelőre, de több SZDSZ-es is összesen szintén 300 millió forintra becsülte a parlament büdzséjéből a pártra fordítható források nagyságrendjét. Az elsősorban a „liberális utánpótlással”, képzéssel foglalkozó Szabó Miklós Alapítvány évente 88 000 000 forintot kap a központi költségvetésből.

A 2007-es beszámoló szerint a párt tagdíjbevétele 10 709 000 forint, szintén a 2007-es beszámoló szerint adományból 195 480 000 forint folyt be a párt kasszájába. Ezzel kapcsolatban egy fővárosi SZDSZ-es képviselő elmondta, hogy náluk is dívik az a gyakorlat, hogy fél millió forint alatti „adományokat” fizettetnek be párttagokkal, vagy alkalmazottakkal, hiszen ezalatt az összeghatár alatt nem kell feltüntetni az adományozó nevét.

A helyi szervezetek működtetéséhez a helyi képviselők, és - ahol az SZDSZ „kormányon” van - a helyi cégekbe, felügyelő bizottságokba delegált liberális tisztségviselők jövedelmük 10 százalékát fizetik be. Egy budapesti belvárosi kerületben egy képviselő havi 70 ezer forintot, egy külsős bizottsági tagság 33 ezret, egy FB-tagság 20 ezret jelent. Az ezekből beadott összegek sokszor éppen csak az irodák működtetésére, a telefonálás és a közüzemi számlák kifizetésére elegendőek.

A párt hitelének összege 5 500 000 forint (két autóra), valamint kb. 317 000 000 forint hitelből vásárolnak meg irodákat. E hitelek lehívása még folyamatban van, ezért pontos összeget mondani egyelőre senki nem tudott.

Az SZDSZ alkalmazottainak létszáma 38 fő, megbízási szerződéssel pedig 9 főt alkalmaznak. A megbízásos jogviszonyban állók létszáma helyzettől függően változik, a 9 fő a maximum létszámot jelenti. Ez gyakorlatilag a teljes pártapparátust jelenti, vagyis a központi stábot, és a húsz megyei irodavezetőt. Utóbbiak havonta nettó 100 ezer forintos jövedelmet kapnak, amit még körülbelül ötvenezer forinttal egészítenek ki úgy, hogy benzin-, telefon- és egyéb költségeiket egy picit „túltérítik”.

Az SZDSZ tulajdonában 3 irodahelyiség található, megyeszékhelyeken és a budapesti kerületekben 36 irodát bérelnek – de a hitelből folyamatban van az irodák megvásárlása. A Központi Iroda rezsije 65 630 000, ebben benne van a bérleti díj, víz, gáz, fűtés, az irodaház őrzése, és egyéb hasonló költségek. Egy liberális forrásunk úgy becsülte, az összes iroda éves fenntartása el is viszi a központi költségvetésből érkező 261 millió forintot. Miként a többi párt esetében, a 19 parlamenti képviselő is alkalmazhat az Országház büdzséjének terhére egy-egy tisztségviselőt, havi bruttó kb. 130 ezer forintért.

A külföldi alapítványok közül az Európai Liberális Demokrata Párt (ELDR) és a Friedrich Neumann Alapítvány (FNA) a liberális párt rendezvényeit szokta támogatni, illetve elsősorban az SZDSZ ifjúsági szervezete, az Új Generáció utazásait néha, külföldi rendezvényekre.

Egyvalamiben minden forrásunk egyetértett: soha ennyire kevés pénz nem állt még az SZDSZ rendelkezésére választási kampány(ok)ra, mint az előttünk álló időszakban. Nem véletlen, hogy a liberális vezetők meghirdették az „arccal az internet felé” programot – ott legalább ingyen is lehet üzeneteket közölni.