A magyar politika legnagyobb tabuja, hogy milyen forrásból fedezik működésüket a pártok. A kampányfinanszírozásról szóló cikksorozatunk második részéből kiderül, mire jó egy betarthatatlan rendelet, mennyit “illik” visszaosztani egy nagyberuházás nyertesének, és hogyan fizetik le a polgármestereket és önkormányzati képviselőket.

A legnagyobb kérdés, hogy honnan jön a pénz. Ezzel mára a legtöbb pártban - egy-két embert leszámítva - senki nincs tisztában. Amit többen egymástól függetlenül is állítottak: egyes képviselőket ma már nem nagyon éri meg “megkenni”, hiszen kevés lobbierővel rendelkeznek. Így még ha előfordul is, hogy helyi/kerületi vállalkozók egy-egy millió forinttal “megdobnak” valakit, a gesztus mögött általában tényleg nincs több puszta politikai szimpátiánál.



A magyar pártok gazdasági irányítása inkább oligarchák kezében van, mint ahogy az a pártfinanszírozásról írt cikksorozatunk első részéből kiderült. A Hírszerző a Transparency International kezdeményezésére több más hazai sajtótermékkel közreműködve 2009 eleje óta igyekszik minél jobban feltérképezni a párt- és kampányfinanszírozás témáját.



Cikkünk információ forrásai nagyrészt olyan politikusok, és a korábbi választásokban részt vett háttéremberek, akik tavasz óta már nem politizálnak aktívan. A téma érzékenységét jelzi ugyanakkor, hogy a megkérdezettek többsége még így sem állt kötélnek, a többiek is csak szigorúan inkognitóban voltak hajlandóak beszélni tapasztalataikról.




Van “Fidesz-MSZP-tengely”?



Ahogy a pártok egyre inkább a központilag szervezett kampányokkal kezdtek el élni, úgy váltak a gazdasági háttérrel kapcsolatos információk is egyre koncentráltabbá. Több forrásunk is azt hangoztatta, könnyen előfordulhat, hogy még egy párt elnöke sem tudja pontosan, honnan és hogyan érkezik a pénz a kampánykasszába. (Egy volt SZDSZ-es képviselő például azzal hárította el megkeresésünket, hogy ő “tudatosan tudatlanságban tartotta magát ezzel kapcsolatban, és a Hagyó-ügy kirobbanása után igazolva is látja saját stratégiáját”.) Tulajdonképpen minden pártnak megvannak a maga pénzfelhajtói, és a maga táskás emberei is, de a személyük és módszereik tabutémát jelentenek. Egy pest megyei alpolgármester annyit azért elárult: az ügyvédek a legalkalmasabbak erre a szerepre, mert ha - bár ilyen még nem történt - esetleg lebuknának egy teli táskával, még akkor is mondhatják, hogy éppen ügyvédi letétbe hagyták náluk a pénzt.



Azt többen hangoztatták ugyanakkor, hogy valóban létezik a “nagypárti tengely” vagyis, hogy az MSZP és a Fidesz részéről az illetékesek rendszeresen egyeztetnek arról, hogy egyes nagyberuházásokból kinek, mennyi jusson vissza, de semmilyen erre vonatkozó konkrét információt nem sikerült szereznünk. Puch László MSZP-pénztárnok minden nyilatkozattól kategorikusan elzárkózott, amikor megkerestük, hogy szeretnénk vele a kampányfinanszírozásról beszélni. Igaz, egy számvevőszéki vezető megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a Fidesz kétharmada alapjaiban forgatja fel az eddig kialakult gyakorlatot, így a pártfinanszírozási technikák nagy része is “házon belülre került”.



Kósa András teljes cikke a Hírszerő oldalán olvasható.

Forrás: Hírszerző

Oligarchák kiszolgáltatottjaivá váltak a pártok az elmúlt húsz évben, magánzsebekből megy a pénz a hivatalos keretet sokszorosan meghaladó kampánybüdzsékbe - derül ki a Hírszerző kampányfinanszírozás hátterét feltárni igyekvő kétrészes cikksorozat első részéből.

Ajtót mutatott a hozzá menesztett pártdelegációnak a Fidesz egyik fő támogatója 1998 őszén, az önkormányzati választások idején, mert úgy ítélte meg, előre lefutott a meccs, Demszky Gábort nem lehet megszorongatni, akkor meg minek a korteskedésre költeni - egy több főpolgármesteri kampányt belülről végigélt forrásunk szerint ez példázza a legjobban a hazai párt- és kampányfinanszírozás 90-es évek végére kialakult, és máig érvényes állapotát.



“Nem pártvagyonok vannak, hanem állami megrendelésekkel óriásira hizlalt magánvagyonok, és ezek tulajdonosai osztanak vissza a pártoknak. Ez egy kölcsönös függés: a párt kiszolgáltatott az üzletember pénzének, az általa tulajdonolt cégek ’szívességeinek’, de az illető maga is függ attól, hogy a politika nem ejti-e, ami természetesen az állami pénzcsapok elzáródásában, esetleg valamilyen kellemtelen hatósági vizsgálat formájában jelentkezne” - mondta forrásunk.



Hogy húsz év alatt milyen oligarchisztikus rendszer alakult ki Magyarországon, azt legutóbb a Figyelő cikke tette nyilvánvalóvá a nagyközönség számára is. A hetilap Simicska Lajos és Csányi Sándor üzleti érdekeltségeit bemutatva jut arra a következtetésre, hogy Magyarország jelenleg valószínűleg két legbefolyásosabb nem-politikus közéleti szereplője milyen céghálón keresztül kapcsolódik a Fideszhez, milyen szerepet játszottak felemelkedésükben az állami megrendelések, és milyen fideszes kötődésű kádereknek nyújtottak adott esetben “menedéket” cégbirodalmaikban.



Kósa András teljes cikke a Hírszerző oldalán olvasható.

A Gripen vadászrepülők beszerzéséhez kötődő beruházások döntő többsége pusztán a gazdasági racionalitás alapján is megvalósult volna. A 2001-ben nagyszabásúnak aposztrofált gazdasági ellentételezési program a bevont vállalatok tapasztalatai alapján inkább csak marketingfogás volt, hogy a társadalom könnyebben elfogadja a népszerűtlen és költséges fegyverbeszerzést.

Az ellentételezés keretrendszerét a hazai szabályozók láthatóan a svédek sorvezetője szerint írták, a gépgyártó Wallenberg-cégbirodalom ezért tudta minden erőfeszítés nélkül, házon belül teljesíteni kötelezettségvállalását. A beharangozott gazdasági haszon elmaradt, ráadásul az ellentételezés még drágította is a gépbeszerzést, körülbelül öt-tízmilliárd forinttal.

A Gripen vadászrepülők beszerzéséhez kötődő beruházások döntő többsége pusztán a gazdasági racionalitás alapján is megvalósult volna. A 2001-ben nagyszabásúnak aposztrofált gazdasági ellentételezési program a bevont vállalatok tapasztalatai alapján inkább csak marketingfogás volt, hogy a társadalom könnyebben elfogadja a népszerűtlen és költséges fegyverbeszerzést. Az ellentételezés keretrendszerét a hazai szabályozók láthatóan a svédek sorvezetője szerint írták, a gépgyártó Wallenberg-cégbirodalom ezért tudta minden erőfeszítés nélkül, házon belül teljesíteni kötelezettségvállalását. A beharangozott gazdasági haszon elmaradt, ráadásul az ellentételezés még drágította is a gépbeszerzést, körülbelül öt-tízmilliárd forinttal.

Hat évvel ezelőtt, 2004 márciusában a Pannónia-Csepel Külkereskedelmi Közös Vállalat egykori külkerese üzleti lehetőséget ajánlott a Miskolci Vasipari Zrt. (MV) elnök-vezérigazgatójának. A Camfil Farr ipari légtisztító-berendezéseket gyártó svéd multi bízta meg, hogy találjon megfelelő magyarországi acélipari beszállítót. A felek nagyon hamar megegyeztek, már abban az évben elindult az export Miskolcról a Camfil összeszerelő üzemeibe. Az MV Zrt. imponáló teljesítményét megkedvelték a svédek, minőségi ellenőreik elégedettek voltak az exportált termékekkel. A két cég együttműködése megszilárdult, a miskolci gyár most gázturbinák levegőjét szűrő berendezések acélrészeit gyártja a Camfilnek, ami éves forgalmának harmadát adja. A svéd cég életében nem az MV Zrt. volt az első magyar partner. A Camfil 2004-et megelőzően kapcsolatban állt a Budapesti Vegyipari Gépgyárral, illetve a Dunaújváros közelében működő Behán Acélszerkezet-gyártó Kft.-vel is.

Szentkirályi Balázs teljes cikke az ÉS.hu oldalon olvasható.

Nyilvánosságra hozták a GRECO jelentés Magyarországnak szóló ajánlásait

Az ajánlások teljesítésére  a GRECO jövő év végi határidőt adott és a végrehajtást 2012-ben egyedi megfelelési eljárás keretében fogja értékelni.

Az Európa Tanács GRECO csoportjának javaslatai Magyarországnak a pártfinanszírozás rendezésére:

1. vizsgálja felül, hogy szükséges-e az Alkotmány 63.-§-ában előírt kétharmados többség a politikai pártok gazdálkodására és működésére vonatkozó szabályozáshoz, és lehetőség szerint egy egyszerű többségi követelményt írjon elő az ilyen tárgyú szabályozás elfogadására vonatkozóan;
2. biztosítsa, hogy a politikai pártok és a kapcsolódó alapítványok könnyen azonosíthatóak legyenek a társadalmi szervezetek nyilvántartásában, és hogy a nyilvántartásba foglalt, a székhelyükre és vezető tisztségviselőkre  vonatkozó elérhetőségi adatokat rendszeresen naprakész állapotba hozzák;
3. támasszon jogi követelményeket a pártokkal szemben – figyelembe véve olyan tényezőket,  mint a pártok mérete és tevékenységi szintje – arra nézve,  hogy megfelelő könyvvitelt folytassanak és beszámolókat készítsenek az általános számviteli követelményekkel összhangban és nyilvánosságra hozzák az éves üzleti könyvekben és beszámolókban foglalt adatokat oly módon, hogy azok a közvélemény számára könnyen és rövid időn belül hozzáférhetőek legyenek;
4. keressen megoldást arra, hogy a politikai pártok konszolidált könyvvitelt folytassanak, és olyan beszámolókat készítsenek, amely magában foglalja azon jogi személyek beszámolóit vagy a velük kapcsolatos más releváns információkat, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a politikai  párthoz, vagy más módon az ellenőrzése alatt állnak (pl. megfelelő pártalapítványok és más alapítványok) ;
5. biztosítsa, hogy a politikai pártok és pártalapítványok megfelelő jogi követelményeknek legyenek alávetve egy bizonyos értéket meghaladó adományok tekintetében, különösen hogy a politikai pártok kötelesek legyenek közzétenni az ilyen adományozók személyét; állapítson meg pontos szabályokat a nem pénzbeli adományok értékelésére; és hozzon intézkedéseket annak megelőzése érdekében, hogy kijátsszák a névtelen támogatások tilalmát azáltal, hogy az ilyen adományokat más jogi személyeknek vagy választási jelölteknek juttatnak;
6. vizsgálja felül a választási kampány időszakának hosszát, és biztosítsa, hogy a kampánybevételek és kiadások ez alatt az időszak alatt megfelelően könyvelve legyenek, továbbá  mérlegelje annak előírását, hogy a bevételeket és kiadásokat a választási kampány alatt megfelelő időközönként nyilvánosságra kelljen hozni;
7. írja elő, hogy a pártok főszabályként független könyvvizsgálatra kötelezettek legyenek erre jogosult szakértők igénybevételével;
8. biztosítsa, hogy a politikai pártok ellenőrzése terjedjen ki azon jogi személyek könyvvitelének és beszámolóinak ellenőrzésére, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a politikai pártokhoz, vagy más módon az ellenőrzésük alatt állnak;
9. biztosítsa, hogy az Állami Számvevőszék a politikai finanszírozás területén gyakoribb, kezdeményezőbb és gyorsabb ellenőrzést végezzen, beleértve a megelőző intézkedéseket és a pénzügyi szabálytalanságok nagyobb mértékű feltárását is; továbbá ehhez megfelelően igazítsa hozzá a pénzügyi és emberi erőforrásokat;
10. vizsgálja felül a politikai finanszírozási szabályok megsértésének jelenlegi szankcióit, és biztosítsa, hogy a politikai pártok és választási kampányok finanszírozására vonatkozó létező és jövőben megalkotandó szabályokhoz megfelelő (rugalmas) szankciók kapcsolódjanak, amelyek hatékonyak, arányosak és visszatartó hatásúak;

A most nyilvánosságra hozott jelentés az ET-szervezet honapján magyarul is elérhető: http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/greco/default_en.asp
GRECO: A korrupcióellenes államok csoportját (Group of States against Corruption – GRECO)  az Európa Tanács 1999-ben hozta létre a tagországok korrupcióval szembeni törekvéseinek vizsgálata érdekében. A GRECO jelenleg 46 tagot számlál (nagyrészt európai államok, beleértve például Oroszországot is, illetve az Amerikai Egyesült Államok). A szervezet titkársága Strasbourg-ban működik. A GRECO legfontosabb célkitűzése, hogy tagjai kötelezettségvállalását figyelembe véve segítse a korrupció elleni küzdelmet egy olyan eljárás során, amely a „kölcsönös értékelésen és egyenlő nyomásgyakorláson” alapul.

Legfeljebb 15 perc alatt bármikor képes elérni Orbán Viktort, bocsánatot kér a forintpánikot okozó fideszes és kormányzati nyilatkozatokért, viszont nem érzi, hogy bármi probléma lenne politikusok kinevezésével független intézmények élére. Az [origo] interjúja Navracsics Tibor közigazgatási miniszterrel, a kormány második legfontosabb emberével, aki szerint a kétharmados többség nem lehetőség, hanem felelősség, mert senki mást nem hibáztathatnak majd, ha nem tudják elérni a céljaikat.

- Az egyik miniszterelnök-helyettesként ön felel a kormányzati munka koordinációjáért. Ha lenne most egy rendkívüli helyzet, mennyi időbe telne, hogy elérje Orbán Viktort?
- Mondjuk, úgy 15 percbe, maximum. Volt már rendkívüli helyzet, hiszen a miniszterelnök külföldön tartózkodott például akkor, amikor az árvíz miatt veszélyhelyzetet kellett elrendelnünk Borsod-Abaúj-Zemplén és Győr-Moson-Sopron megyékben. Akkor is zökkenőmentesen tudtunk kommunikálni. Még ha Orbán Viktor épp egy tárgyaláson van is, mindig van a környezetében olyan ember, aki elérhető, és akinek a közvetítésével meg tudjuk beszélni a dolgokat.

- Azt is rendkívüli helyzetként kezelték, amikor szintén a kormány megalakulását követő első héten az államcsőd közeli helyzetről szóló nyilatkozatok miatt gyengült a forint és Magyarország címlapokra került külföldön?
- Valóban, a kezdeti időszakban voltak kommunikációs zavarok a párt és a miniszterelnökség között. Ezeket azonban gyermekbetegségeknek tartom. Remélem, már kinőttük őket.

- Annak a forintgyengüléses helyzetnek különböző magyarázatai jelentek meg, elhangzottak görögdinnyés hasonlatok, illetve az, hogy kiforgatták a nyilatkozatokat, de arra nem emlékszem, hogy bárki is kimondta volna azt a szót, hogy bocsánat. Miközben - elég csak a devizahitelesekre gondolni - sokkal nagyobb baj is lehetett volna a dologból.
- Hivatkozhatnék arra, hogy azon a két napon, amikor az említett esemény zajlott, épp Luxemburgban voltam egy miniszteri tanácsülésen. De nem akarom ennyivel elintézni a dolgot. Úgy érzem, nem volt előre látható, hogy amikor szinte egy időben, egy brüsszeli sajtótájékoztatón Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Bizottság elnökével közösen tartott sajtótájékoztatón arról beszél, hogy mindent megteszünk a hiánycél tartása érdekében, Debrecenben pedig egy kis- és középvállalkozói konferencián a Fidesz alelnöke azt mondja, hogy Görögországhoz hasonlít Magyarország, a kettő közül teljesen aránytalanul az utóbbi tör át a világ nyilvánosságán és borítja a világpiaci helyzetet. Ez a dolog háttere, és ha az hiányzik a magyar nyilvánosságnak, akkor bocsánat, máskor nem szabad ilyet mondani.

- A rákövetkező héten aztán annyiban fordult a helyzet, hogy amikor Orbán Viktor bemutatta a kormány gazdasági akciótervét, akkor azt - talán egyedül Gyurcsány Ferencet kivéve - szinte mindenki nagyon pozitívan fogadta, beleértve még Kóka Jánost és Oszkó Pétert is. Ehhez mit szólt?
- Igen? Nem tudtam. Azon vagyok a leginkább meglepődve, hogy miért kérdezték meg Kóka Jánost. Ő egy vállalkozó. Ennyi erővel sok más vállalkozót is meg lehetett volna kérdezni.

- A parlamenti vitában került elő a neve, Schiffer András LMP-s frakcióvezető mondta azt, hogy Kóka szellemét idézi a program, és később Gyurcsány is hasonlót írt a blogján.
- Talán azért lehetett, hogy többé-kevésbé mindenki dicsérte a programot, mert sikerült vele érzékeltetni, hogy miről beszéltünk négy éven keresztül, amikor elleneztük a megszorításokat. Miközben vannak az akciótervben a takarékosságot erősítő intézkedések és elvonások a minisztériumoktól, addig egyúttal építjük azokat az elemeket is, amelyek a növekedés kiindulópontjai lehetnek. Mindig is úgy gondoltuk, hogy véget kell vetni a megszorítások politikájának; 2006 óta folyton azt mondtuk, hogy nem ebbe az irányba kellene menni, hanem a magyar gazdaságpolitika teljes átgondolása felé. Megpróbáltuk azt a kombinációt kidolgozni, amely tartalmaz takarékossági elemeket, de amelyben jelen vannak a gazdaság megújulását előkészítő intézkedések is.

Fotó: Tuba Zoltán (origo)

- Ön szerint mennyire jól készítették fel a választókat arra, ami most jön? Nyilván leegyszerűsítés, de az elmúlt négy-nyolc évre visszagondolva a Fidesz kommunikációjából az jött át, hogy elég lesz, ha elmennek Gyurcsányék, mi csinálunk egy nagy adócsökkentést, és aztán minden rendben lesz.
- A szocialisták mondták, hogy mi ezt mondjuk. Mi valójában mindig azt mondtuk, hogy adócsökkentésre, a gazdaság beindítására van szükség, és nagyon sok munka kell ahhoz, hogy Magyarország kikerüljön a válságból. A legfőbb problémánk mindig azzal volt, hogy azok az iszonyú erőfeszítések, amelyeket Magyarországnak azért kellett tennie, hogy egy kicsivel kisebb legyen a költségvetési hiány vagy hogy egy kicsivel szűkösebbek legyenek az állami kiadások, soha nem hoztak eredményt. Egy kis nagyképűséggel gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy miután 2004 körül kifutottak az első Orbán-kormány intézkedései, azóta a gazdaság folyamatosan visszaesett. Mi azt ígértük: olyan politikát fogunk folytatni, amely lehetővé teszi, hogy az erőfeszítések jobbá tegyék a helyzetet. Most is abban bízunk, hogy ha apránként is, de javulni fog a helyzet.

- Igen, de úgy tűnt, hogy csak a választások előtt néhány héttel vagy talán hónappal jelent meg a fideszes beszédekben, nyilatkozatokban az, hogy ezt mi egyedül nem fogjuk tudni megcsinálni, szükség van gyakorlatilag mindenkinek a részvételére, a gondolkodásmód megváltozására. Ezt nem túl későn kezdték el mondani?
- Lehet, hogy csak később kezdett nagyobb hangsúlyt kapni, de ragaszkodnék ahhoz, hogy mi korábban is ezt mondtuk. Állandó eleme a Fidesz politikájának és világlátásának, hogy mindig azoknak az embereknek az érdekeire helyezzük a hangsúlyt, akik tenni akarnak valamit: akik gyermeket nevelnek, vállalkoznak, előbbre akarnak jutni, motorjai akarnak lenni a gazdasági növekedésnek. Persze ilyenkor jön a szokásos MSZP-s érvelés, hogy tehát lemondunk a fiatalokról és az idősekről, de ez sem igaz. Aki ma nyugdíjas, az aktív korában tett nagyon sokat azért, hogy ma egyáltalán fenntartható legyen a nyugdíjrendszer, és ugyanez most az egész társadalom érdeke is. Ehhez pedig a jövőben is jó minőségű és képzett munkaerőre van szükségünk. Az a véleményem, hogy egy jó politikának például ezért is támogatnia kell a fiatalokat.

- Amikor az előbb a leegyszerűsített és nagy várakozásokat keltő ígéreteket említettem, akkor például arra gondoltam, hogy a miniszterelnök bejelentette, két héten belül olyan változások lesznek a közbiztonságban, amit sokan el sem tudnak képzelni. Egyrészt a munkatársaink voltak Ózd környékén, és az ottani emberek nem feltétlenül éreztek változást, másrészt a kormány hiába küld abba a térségbe rengeteg rendőrt, az még nem fogja garantálni, hogy nem következik be egy újabb Olaszliszka. És akkor a kormánynak már nemcsak egy-egy Nyakó István-sajtótájékoztatóval kell szembenéznie, hanem az ebben a témában keményebb Jobbikkal is. Erre fel vannak a készülve?
- Fel. Önmagában az, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében több rendőr van - tudomásom szerint megduplázták a létszámot -, még nem garancia arra, hogy javul a helyzet, de ha nem küldünk oda rendőröket, akkor biztosan nem is fog. A politikusok legnagyobb tévedései abból szoktak adódni, hogy valamilyen megoldásra azt gondolják, ez biztosan javít majd a helyzeten. Ilyen azonban nincs a politikában, egy jó megoldás is legfeljebb csak lehetőséget ad a javulásra. A közbiztonság abban hasonlít a korrupcióhoz, hogy a tények nagyon fontosak ugyan, de az érzet is sokat számít. Ma úgy érzik az emberek, hogy nincs közbiztonság Magyarországon. Kell találnunk valamilyen eszközt arra, hogy ezen javítsunk. Megpróbáljuk nagyobb rendőri erővel, de ha így nem megy, akkor más megoldásokhoz folyamodunk.

- Említette a korrupciót. Azt ígérték, hogy ezt felszámolják, kimondani azonban ezt nagyon könnyű …
- … megcsinálni pedig nem az, de egyszer hozzá kell kezdeni, bármennyire nehéz is. Voltam a Szárny és teher című, a köztársasági elnök kezdeményezésére összeállított kötet korrupcióval foglalkozó konferenciáján, és ott is erről volt szó. A kötetben új intézményeket javasolnak, de ott is azt mondtam, hogy első lépésként a meglévőket kell megerősíteni. Partnerek lennénk például abban, hogy az ügyészségen specializált, külön a korrupcióval foglalkozó egységek jöjjenek létre. Addig ugyanis, amíg a meglévő jogszabályok és intézmények nem merítik ki hatékonysági tartalékukat, fölösleges újakat létrehozni. Ez pluszpénzt, pluszembert jelentene, és nem biztos, hogy nagyobb hatékonysággal járna. Akkor van szükség új intézményekre, ha a meglévők túlterheltté válnak.

- Arra hajlandók, hogy ennek részeként a pártfinanszírozást rendbe rakják?
- Napirenden van. A Lehet Más a Politika javaslatára a hét elején a parlament napirendjére került a Transparency International által készített kampányfinanszírozási tervezet. Nyilván nagy viták lesznek majd. Mi korábban azt mondtuk, hogy a kampányköltségek levágásával lehetne tisztább helyzetet teremteni. Mások ezt máshogy gondolják, de a téma napirenden van, vitatkozni fogunk róla.

Fotó: Tuba Zoltán (origo)

- Ebben a vitában a Fidesz hajlandó elismerni, hogy részt vett a mostani, nem feltétlenül tiszta pártfinanszírozási játszmában?
- Azért nem vagyunk hajlandóak elismerni, mert bűncselekmény nem történt, bizonyíték erre nincs. Gyurcsány Ferenc szokta azt mondani, hogy ő tudja, az MSZP részt vesz mindenféle ügyletekben. Ezt bizonyítania kellene, és ha tud ilyen ügyekről, akkor büntetőfeljelentést kellene tennie. A Fidesz mindig elszámolt a pénzügyekkel a jogszabályoknak megfelelően.

- Igen, mindegyik párt ezt mondja …
- … de nem mindegyik tud elszámolni.

- Viszont az ön által is említett Transparency International végzett kampánymonitorozást a választás előtt, és a számításaik alapján arra jutottak, hogy a Fidesz és az MSZP is jócskán túllépte a 386 milliós költséghatárt a kampányban.
- Becslések szerint. Tisztelem és becsülöm Alexa Noémit (a Transparency International magyarországi szervezetének vezetője - a szerk.), mondhatom, hogy jó személyes viszonyban vagyunk, és meg is beszéltük a korrupcióról szóló konferencián, hogy ha már kicsit otthonosabban mozgok a minisztériumban, akkor leülünk és beszélünk. Nyilván azt is megbeszéljük majd, hogy milyen módszerekkel vizsgálták a kampányköltéseket. Nekünk az Állami Számvevőszék felé kell elszámolnunk, és ezt meg is tettük. Amíg ezek a jogszabályok vannak, addig ezeknek fogunk eleget tenni.

- A választási ígéreteik között is szerepelt, a kormányprogramban is benne volt, hogy “vissza akarják állítani a demokratikus normákat” és meg akarják erősíteni a demokratikus intézményrendszert. Ön politológus, ezért kérem, javítson ki, ha tévedek, de a demokratikus berendezkedésekhez hozzátartozik a különböző fékek és ellensúlyok rendszere, ugye?
- Így van.

- Ön szerint mennyiben áll összhangban ezzel például az, hogy az állami gazdálkodás ellenőrzésére hivatott Állami Számvevőszék élére egy fideszes képviselőt akarnak jelölni?
- Az alelnöki pozícióba pedig az MSZP egyik volt képviselője kerülne. Az előző ciklusban a szocialisták álltak elő azzal, hogy Göndör István (MSZP-s parlamenti képviselő - a szerk.) legyen az ÁSZ alelnöke, és cserébe felajánlották, hogy mi adjuk a másikat. Akkor ott nem jött létre megegyezés, mert az elnök személyében nem volt egyetértés. Azt mondom, hogy várjuk meg, milyen teljesítményt nyújt az új vezető. Nincs helye a pártpolitikának ezekben az intézményekben.

- Akkor miért tesznek oda egy képviselőt?
- Domokos László jó szakember, ezt senki nem kérdőjelezi meg. Abból, hogy valaki fideszes parlamenti képviselő volt, még nem következik az, hogy állandóan jobbra hord a tekintete, vagy hogy csak a jobboldalon hajlandó közlekedni az utcán, és bal kezével nem is hajlandó tenni semmit.

- Warvasovszky Tihamérhoz annyi még hozzátartozik, hogy ő összeveszett az MSZP-vel.
- De baloldali ember, nem?

- Az lehet, nem tudom.
- Itt van Bihari Mihály is (1994 és 1998 között MSZP-s képviselő, később alkotmánybírónak választották - a szerk.), akit alkotmánybírónak jelölünk, ő még csak nem is veszett össze az MSZP-vel. Gyurcsány Ferenc haragudott meg rá, mert alkotmánybíróként alkotmányosnak merte minősíteni a népszavazási kérdéseinket. Nem az a kérdés szerintem, hogy ki melyik párthoz tartozott élete korábbi szakaszaiban, hanem az, hogy abban a konkrét pozícióban milyen tevékenységet fejt ki. Ha az egy független intézmény, de ő pártpolitikát folytat, akkor nem ott van a helye.

- Nem ez volt ugyanakkor az a sokak által kárhoztatott logika, hogy az ”egy jobboldali - egy baloldali” elv alapján döntenek a pozíciókról?
- Úgy gondolom, hogy a működés fogja eldönteni ezt a kérdést. Tudok olyan emberről, aki olyan pozícióba kerül, ahol nem lenne szabad pártpolitikát folytatni, de megbokrosodik, és ideológiai kitételekkel van tele a munkássága. Vannak viszont olyan emberek, akik korábban politizáltak, de amikor olyan intézménybe kerültek, ahol pártatlanul kellett eljárni, ott azt tették. Bízom abban, hogy Magyarországon működhet a demokrácia. Egy független intézmény élén az ember nyilvánvalóan újragondolja a saját szerepét.

Fotó: Tuba Zoltán (origo)

- Ebbe a gondolatmenetbe tartozik az is, hogy a jogszabályok talán nem sérülnek ugyan, de nem erősítené-e a demokráciát, ha a Fidesz nem három nappal a választás előtt nevezné meg az államfőjelöltjét? Így kaphatna időt a sajtó és az ellenzék is, hogy a jelölt ismeretében feltegye a megfelelő kérdéseket és megkapja rá a megfelelő válaszokat.
- Gyanítom, hogy eléggé ismert ember lesz a jelölt, bár nem tudom még, hogy ki lesz az. Lesz idő arra, hogy mindenki feltehesse a kérdéseit. Látni kell azért azt is, hogy a Fidesz-KDNP-nek ma az országgyűlésben kétharmados többsége van, és ez a választók akaratára vezethető vissza. Abból soha nem csináltunk titkot, hogy nagy változásokra készülünk. Orbán Viktor mondta azt, hogy kis többség - kis változás, nagy többség - nagy változás. Arra kértünk felhatalmazást, hogy nagy változásokat hajthassunk végre. A szocialisták és a Jobbik azt mondták, azért ne szavazzanak ránk az emberek, mert akkor mi nagy változásokat fogunk végrehajtani. Elég egyértelmű az emberek ítélete ebből a szempontból. Mivel kétharmados többségünk van, nem háríthatjuk át másra a felelősséget, ha nem oldjuk meg a problémákat. Nem mondhatjuk azt, hogy a koalíciós partner nem engedte. Ez a kétharmados többség nem annyira jog, hanem inkább felelősség. Mindenki azt fogja tőlünk kérdezni négy év múlva: volt kétharmadotok, miért nem oldottátok meg?

- Igen, de nem emlékszem arra, hogy a kampányban elmondták volna, ezt a kétharmadot arra is fogják használni, hogy az ÁSZ élére saját képviselőjüket nevezzék ki, vagy hogy az alkotmánybírók jelölésénél úgy változtatják meg a szabályokat, hogy az a Fidesz érdekeit szolgálja.
- Egyrészt nem tudtuk, hogy kétharmados többségünk lesz. Azt mondtuk, azért kell kétharmados többség, hogy mélyreható változtatásokat tudjunk elérni. Másrészt elég unalmas lakossági fórum lett volna egy olyan,  ahol leülünk és azt mondjuk, ezt, ezt és ezt akarjuk megváltoztatni. Azt gondolom, hogy ha egy többség él a felhatalmazásával, az nem jelenti a demokrácia sérelmét. Magyarországon ez a helyzet azért furcsa és szokatlan, mert először fordul elő. Arra volt már példa, hogy egy koalíciónak volt ekkora többsége, nem is haboztak élni vele, 1994 nyarán megváltoztatták az önkormányzati választási törvényt. Most nem csorbul semmilyen demokratikus alapjog, csak a szokások változnak. Ha belegondol abba, hogy mekkora cirkusz szokott lenni alkotmánybírók jelölésénél, vagy abba, hogy az Állami Számvevőszéknek nincs elnöke és alelnöke, akkor ez azt mutatja, hogy miközben az alkotmányos rendben voltak a konszenzust kikényszeríteni akaró megoldások, addig a kormány és ellenzék között a bizalom annyira hiányzott, hogy gyakorlatilag lebénította az egész rendszert. Ezért gondolom azt, hogy ennél sokkal jobb, ha vállaljuk, hogy meg kell védenünk ezeket a lépéseket, és bebizonyítjuk, hogy nem járnak a demokrácia sérelmével.

- Nem fél attól, hogy kialakul az a látszat, hogy itt nagyon erős nyomulás van, és ez visszaüthet a következő választáson?
- Ezért nem értem például azt, hogy a szocialisták, a jobbikosok és LMP-sek miért mondják azt, a mi önkormányzati törvényünk eleve bebetonozza a Fideszt az önkormányzatokba. Hiszen a választópolgárok hangulata 1-2 hónapon belül is megváltozhat: nem lehet tudni, hogy mi lesz októberben.

A Transparency International a korrupcióval szembeni ígéretekre volt kíváncsi és azt figyelték, hogy a választáson induló pártok a párt- és kampányfinanszírozás, a közbeszerzések kérdése, a közérdekű bejelentők védelme, az információszabadság, a nyilvánosság szabályok erősítése, valamint a korrupciót üldöző intézmények erősítésével kapcsolatban milyen ígéreteket tettek.
Fidesz

A kétharmados kormányzásra készülő Fidesz programjában a párt- és kampányfinanszírozás, a közérdekű bejelentők, a nyilvánosság szabályok, a korrupció ellen küzdő intézmények és a közérdekű bejelentők kérdése egyáltalán nem jelenik meg. Az egyedüli téma a közbeszerzések, amelyeket érint a program. A „Közbeszerzési fordulat végrehajtása” fejezetből az derül ki, hogy a közbeszerzési rendszer átalakításában gondolkodik a párt. Két konkrétum hámozható ki: a hazai vállalkozások arányának növelése és egy vállalkozóbarát, egyszerűbb közbeszerzési eljárási rend. Az antikorrupciós, átláthatósági szempontok azonban itt sem jelennek meg a programban.

Az fn.hu a felmerült kérdésekkel megkereste a pártot, ahol Havasi Bertalan sajtófőnök egy sablonválasszal állt rendelkezésünkre: „Amint megkapjuk a felhatalmazást a választópolgároktól, azonnal nekilátunk a párt- és kampányfinanszírozás rendbetételének, és felszámoljuk a korrupciót. Elzárjuk a korrupciós csatornákat, beszüntetjük a BKV-típusú szerződéskötési gyakorlatot, és visszaszerezzük a jogtalanul kifizetett végkielégítéseket.”

MSZP

A szocialisták programja sem volt sokkal bőbeszédűbb. A „Transzparencia és küzdelem a korrupció ellen” című fejezet mindössze hat sorból áll, a korrupció elleni küzdelem nem áll a program középpontjában. Két területet érint egyáltalán a program: az egyik a párt- és kampányfinanszírozás, a másik a korrupció ellen küzdő intézmények rendszere. (A harmadik pont, amit általánosságban érint a program, az a nyilvánosság szabályok.) A közbeszerzés, a közérdekű bejelentők kérdéséről hallgatnak.

A program tanúsága szerint az MSZP-nek kész párt- és kampányfinanszírozási törvényjavaslata van. A másik téma a korrupció elleni küzdelem intézményeinek sorsa. Egyértelműen kiderül, hogy a párt új intézmények felállításában gondolja hatékonnyá tenni a korrupció elleni küzdelmet. Részletek hiányában a civilszervezet azt feltételezi, hogy a program a később el nem fogadott Közérdekű Hivatal felállítását tűzi ki célul.

Az MSZP sajtóosztálya kérdésünkre két oldalas választ küldött, amely úgy kezdődött: „Az MSZP programjának meghatározó része a korrupció felszámolása, az azzal kapcsolatos tervezett intézkedések. Ez a program olyan elemekre épül, amelynek megvalósítása megkezdődött, de nem sikerült befejezni.” Majd ismertették az eddig meghozott intézkedéseket, elismerve, hogy „az MSZP kormányzása alatt meglehetősen sok korrupciós ügy került napvilágra”.

Jobbik

A Jobbik programjában a pártfinanszírozás kérdéséről annyit tudunk meg, hogy a pártok költéseit a számviteli szabályokkal hozná összhangba, a beszámolóikat auditáltatná, ezeket nyilvánosságra hozná. A kampányfinanszírozás viszont egyáltalán nem jelenik meg a programban. A közbeszerzésekkel kapcsolatos elképzelésekről már jóval több konkrétumról írnak. A túlszabályozás, a racionalitást nélkülöző jogszabályi háttér, az eljárásban résztvevő szereplők számának folyamatos növelése mind olyan probléma diagnózisok, amelyekkel a TI is és a jogászszakma jelentős része is egyetért.

Továbbhaladva a konkrétumok felé, már jóval problémásabbak a program javaslatai. A szakágazatonkénti részletesen kimunkált költséghatár épp a szabályozás bővítése irányába hat, további szereplőket vonna be az eljárásba. Nem említve azt, hogy az általános költséghatárok fixálása irreális, és a jogalkotót folyamatos módosításra fogja kényszeríteni. A hivatalos közbeszerzési tanácsadók megszüntetését lehet pártolni is – de ezt egy partikuláris kérdésnek tekintik. Az igazságszolgáltatási része a programnak elég részletes. Több olyan problémát is diagnosztizál, amelyek reálisak (elhúzódó perek, túlterhelt bíróságok).

Az fn.hu-nak a Jobbik szóvivője, Dúró Dóra beszámolt a TI által hiányolt kampányfinanszírozási kérdésekkel kapcsolatos ötleteikről. Eszerint a kampányfinanszírozást két alapelv mentén kellene újraszabályozni. Egyrészt csökkentenék kampánykiadást, másrészt a felhasználható pénzeket igazságosabban osztanák meg a pártok között. A szóvivő a közbeszerzések felülvizsgálatával kapcsolatban elmondta, hogy növelnék a közbeszerzések szervezeti rendszerének átláthatóságát, a jogszabályokat pedig ésszerűsítenék.

LMP

A Transparency elégedetten nyugtázta, hogy a Lehet Más a Politika programja egyértelműen magáévá teszi a TI által is támogatott párt- és kampányfinanszírozási törvényt, ezt prioritásként kezeli. A közbeszerzési rendszer átalakítását fontos pontként tárgyalja a program. E tekintetben tesz konkrét javaslatokat a párt: az általános szabályok alóli kivételek számának csökkentése; a döntéshozók szabad mérlegelésének csökkentése; a pályázó cégek átláthatóságának biztosítása

Schiffer András, az LMP listavezetője ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az intézményeket jogszabályok hozzák létre, azok működését is jogszabályváltozásokkal lehet hatékonyabbá tenni. „Például az LMP antikorrupciós 12 pontjában szerepel egy belső etikai kódex terve, amelyet azok a vállalatok lennének kötelesek megalkotni, melyek közbeszerzésen indulnak, de ez is a közbeszerzési törvény módosításával lehetséges. Természetesen fontosnak tartjuk a jogalkotás alatti szinteket is, szükség van az etikai normák erősítésére, de ebben nem feltétlenül egy parlamenti párt az illetékes” – jegyezte meg Schiffer.

(Forrás: fn.hu)

Részletes elemzést közöl a pártok korrupció-ellenes elképzeléseiről a Transparency International. A civil szervezet a honlapján kérdéseket is megfogalmazott minden politikai erőnek. A kampányfinanszírozás átláthatóbbá tételéért létrejött média-összefogás keretében a Borssal, az Origóval, az FN.hu-val együttműködve a Hírszerző is elküldte ezeket a kérdéseket az egyes pártoknak. Alább közöljük a beérkezett válaszokat.

A Fidesznek a következő kérdéseket tette fel a Transparency:

Mik a Fidesz párt- és kampányfinanszírozást átalakító tervei? A közbizalom növelésén kívül vannak-e konkrét javaslataik a jogalkotás terén a korrupció ellen? Ha igen, mik ezek?

A párt a konkrét válaszok tekintetében szokásos formáját hozta. “Amint megkapjuk a felhatalmazást a választópolgároktól, azonnal nekilátunk a párt- és kampfinanszírozás rendbetételének, és felszámoljuk a korrupciót.
Elzárjuk a korrupciós csatornákat, beszüntetjük a BKV-típusú szerződéskötési gyakorlatot, és visszaszerezzük a jogtalanul kifizetett végkielégítéseket” – csak ennyit válaszoltak.

Az MSZP-től azt tudakolták, a közbeszerzések rendszerét a mai formában tartanák-e fenn, vagy felülvizsgálnák, illetve milyen új intézményt állítanánk fel a korrupció üldözésére?

A szocialista sajtóosztály egy közleményben válaszolt, amelyben hosszasan idézték a már eddig megtett, a korrupció felszámolására tett kormányzati lépéseket, igaz, a kérdés nem ez volt. A közlemény egyik legérdekesebb részét azért beidéznénk: “Tény, hogy az MSZP kormányzása alatt meglehetősen sok korrupciós ügy került napvilágra. Ez azonban éppen azt jelzi, hogy a párt folyamatosan jelentős erőfeszítéseket tett a korrupció visszaszorítására, és nem riadt vissza attól sem, hogy miközben ezeket az ügyeket felszámolja, jelentős népszerűségvesztést szenved el”.

A párt a Bajnai-kormány anti-korrupciós csomagját szeretné tovább vinni. Eszerint felállítanák a “bejelentő-védelem intézményét” szolgáló hivatalt, valamint a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalt is. Ezen kívül támogatják a július 1-től életbe lépő változásokat a közbeszerzési szabályokban, melynek értelmében 2010. július 1-jét követően minden olyan uniós forrásból megvalósuló útfejlesztési közbeszerzési eljárásnál kötelező lesz átláthatósági megállapodás megkötése és átláthatósági biztos alkalmazása, amelynek értéke az 1 milliárd Ft-ot meghaladja. Az intézmény bevezetését ugyan éppen a TI támogatta, de a megvalósult megoldást komoly kritikával illették.

A TI első kérdése a Jobbikhoz a következő volt: milyen koncepció alapján alakítanák át, vizsgálnák felül a közbeszerzések rendszerét?

A párt növelné a közbeszerzések szervezeti rendszerének átláthatóságát, a jogszabályok racionalizálásával csökkentenék a bürokráciát. “Csökkenteni kívánjuk a közbeszerzések költségeit és a rendszert végre az uniós normákhoz kívánjuk igazítani” - írták. Megpróbálnák megakadályozni, hogy túlbecsüljék a tender várható értékét. Végül felülvizsgálnák a közbeszerzés tanácsadó rendszerét.

A következő kérdés a kampányfinanszírozás átalakítására vonatkozott. A Jobbik csökkentené a pártok összes kampánykiadását, a felhasználható pénzeket “igazságosabban osztaná el” a pártok között. Szigorítanák az adományozás szabályait, részletesebb elszámolást követelnének meg a pártoktól.

Az LMP-től csak annyit kérdezett a TI, a “jogalkotás hiányosságain kívül, milyen intézményi átalakításokat javasol az LMP a korrupció küzdelem hatékonyságának növelésére”?

A párt válasza szerint “az intézményeket jogszabályok hozzák létre, azok működését is jogszabályváltozásokkal lehet hatékonyabbá tenni”. Az LMP antikorrupciós 12 pontjában szerepel egy belső etikai kódex terve, amelyet azok a vállalatok lennének kötelesek megalkotni, melyek közbeszerzésen indulnak -  de ez is a közbeszerzési törvény módosításával lehetséges. “Természetesen fontosnak tartjuk a jogalkotás alatti szinteket is, szükség van az etikai normák erősítésére, de ebben nem feltétlenül egy parlamenti párt az illetékes” - írták.

(Forrás: hirszerzo.hu)

MSZP: kevés a konkrétum

A párt programjában rendkívül kevés konkrétumot tudunk meg a TI által fontosnak tartott témákban. A „Transzparencia és küzdelem a korrupció ellen”-i fejezet mindössze hat sorból áll, a korrupció elleni küzdelem nem áll a program középpontjában - állapítják meg a Transparency International szakemberei. Ezzel szemben a szocialista párt szerint programjuk meghatározó része a korrupció felszámolása és az azzal kapcsolatos intézkedések. “Ez a program olyan elemekre épül, amelynek megvalósítása megkezdődött, de nem sikerült befejezni” - közölte érdeklődésünkre a párt sajtóosztálya.

Két területet érint egyáltalán a program: az egyik a párt-és kampányfinanszírozás, a másik a korrupció ellen küzdő intézmények rendszere. A közbeszerzés, a közérdekű bejelentők kérdéséről hallgat a program. A program tanúsága szerint az MSZP-nek kész tervei vannak a párt- és kampányfinanszírozási törvényjavaslata van. Ettől különálló, de támogatható javaslatnak tartja a civilek által kidolgozott javaslatot.

A másik téma a korrupció elleni küzdelem intézményeinek sorsa. Egyértelműen kiderül, hogy a párt új intézmények felállításában gondolja hatékonnyá tenni a korrupció elleni küzdelmet. Részletek hiányában azt feltételezzük, hogy a program a később el nem fogadott Közérdekű Hivatal felállítását tűzi ki célul.

“Tény, hogy az MSZP kormányzása alatt meglehetősen sok korrupciós ügy került napvilágra. Ez azonban éppen azt jelzi, hogy a párt folyamatosan jelentős erőfeszítéseket tett a korrupció visszaszorítására, és nem riadt vissza attól sem, hogy miközben ezeket az ügyeket felszámolja, jelentős népszerűségvesztést szenved el” - vélekednek a szocialisták.

Fidesz: nemzeti ügyek politikája

A Fidesz programjában a párt- és kampányfinanszírozás, a közérdekű bejelentők, a nyilvánosság szabályok, a korrupció ellen küzdő intézmények és a közérdekű bejelentők kérdése egyáltalán nem jelenik meg. Információ hiányában ezekről nem tudunk véleményt formálni - olvasható a TI összegzésében.

A „Közbeszerzési fordulat végrehajtása” fejezetből az derül ki, hogy a közbeszerzési rendszer átalakításában gondolkodik a párt. Két konkrétum hámozható ki: a hazai vállalkozások arányának növelése és egy vállalkozóbarát, egyszerűbb közbeszerzési eljárási rend. Az antikorrupciós, átláthatósági szempontok azonban itt sem jelennek meg a programban.

“Amint megkapjuk a felhatalmazást a választópolgároktól, azonnal nekilátunk a párt- és kampányfinanszírozás rendbetételének, és felszámoljuk a korrupciót” - mondta el kérdédünkre Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke. A párt arra ksézül, hogy a választások után elzárják a korrupciós csatornákat, beszüntetik a BKV-típusú szerződéskötési gyakorlatot, és visszaszerzik a jogtalanul kifizetett végkielégítéseket, ezek mikéntjére azonban már nem tértek ki a válaszok.

LMP: 12 pont

Az LMP programja egyértelműen magáévá teszi a TI által is támogatott párt- és kampányfinanszírozási törvényt, ezt prioritásként kezeli. A közbeszerzési rendszer átalakítását fontos pontként tárgyalja a program. E tekintetben tesz konkrét javaslatokat a párt: az általános szabályok alóli kivételek számának csökkentése; a döntéshozók szabad mérlegelésének csökkentése; a pályázó cégek átláthatóságának biztosítása mind olyan irányok, amelyeket a TI támogathatónak tart.

Az információszabadság terén konkrét javaslatokat tartalmaz a párt programja, elsősorban a titkosítási szabályok hatályának szűkítését látja fontosnak. Számos más, a korrupció ellen ható javaslat is szerepel a programban. Ilyen például a köztulajdonban lévő cégeket irányító pártdelegáltak számának „radikális csökkentése”.

“Például az LMP antikorrupciós 12 pontjában szerepel egy belső etikai kódex terve, amelyet azok a vállalatok lennének kötelesek megalkotni, melyek közbeszerzésen indulnak, de ez is a közbeszerzési törvény módosításával lehetséges” - közölte kérdésünkre Schiffer András, az LMP listavezetője.

Jobbik: „Radikális változás”

A Jobbik programjában rengetegszer szerepel a korrupció szó, az arra való utalás. Egyrészt az általános romlottság, másrészt a közpénzekből való illegális haszonszerzés értelmében - állapítják meg a TI szakértői.

Az igazságszolgáltatási része a programnak elég részletes. Több olyan problémát is diagnosztizál, amelyek reálisak (elhúzódó perek, túlterhelt bíróságok). Itt több konkrét javaslat is szerepel. A TI azonban a bíróságok túlterheltségét nem új bíróságok felállításával, nem a bírói státuszok számának növelésével látja elérhetőnek. Ráadásul ennek költségei számottevőek, a program viszont nem teszi érzékelhetővé annak mértékét, valamint megvalósíthatóságát. A TI álláspontja, hogy a bíróságok átláthatóságának, ellenőrizhetőségének javítása vezethet el a szakmailag jobb minőségű igazságszolgáltatáshoz. A rendőrség antikorrupciós hatékonyságának növeléséről, annak módjáról a program csak szólamszerű javaslatokat tesz.

“Növelnénk a közbeszerzések szervezeti rendszerének átláthatóságát, a jogszabályok racionalizálásával csökkentenénk a bürokráciát. A jelenlegi túlszabályozott rendszer helyett a vállalkozások számára is könnyebben követhető és teljesíthető rendszert alakítanánk ki” - közölte megkeresésünkre a radikális párt sajtóosztálya.

A kampányfinanszírozást két alapelv mentén szabályoznák újra: egyrészt csökkentenék a pártok összes kampánykiadását, másrészt a felhasználható pénzeket igazságosabban osztanák meg a pártok között. “Szigorítani kívánjuk az állami és magán nagyvállalatok, intézmények direkt és indirekt kampány-hozzájárulásait, a hirdetésekkel történő bújtatott támogatásait. Részletesebb, pontosabb kampányelszámolást követelnénk meg a pártoktól, mert ezt tarjuk az egyik olyan eszköznek, amellyel a leghatékonyabban lehetne kifehéríteni a pártpénzeket” - teszik hozzá a Jobbik politikusai.

(Forrás: mfor.hu)

Az adócsökkentés mellett a korrupció elleni hathatós fellépést ígértek a pártok a kampányban. A korrupció visszaszorításáért küzdő Transparency International kielemezte a pártok programját, melynek hiányosságaira és ellentmondásaira hívta fel a figyelmet.

Végkielégítési botrányoktól, ál-megbízási szerződésektől és megbundázott tenderektől zent hónapok óta a sajtó. A korrupció ellenes hullámot a pártok is meglovagolták a kampány alatt, igaz, sok konkrétum nem derült ki, mit is kezdenének a gazdaságnak, a vállalkozásoknak és az adófizetőknek oly sokat ártó jelenséggel. Az antikorrupciós szervezet (Transparency International) a pártok programját vette górcső alá, majd - a Bors mellett több szerkesztőséggel karöltve - kérdéseket is megfogalmazott a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban. A végeredmény (sajnos) nem meglepő: alig árultak egy konkrétumot a pártok. A legkevésbé a Fidesz érintette ezt a kényes kérdést: a TI megállapítása szerint „ a kérdés egyáltalán nem jelenik meg” a legnagyobb ellenzéki párt programjában. Sem a párt-és kampányfinanszírozás, sem a nyilvánosság, sem a korrupció ellen küzdő intézményekről nem esik szó, egyedül a közbeszerzési ügyeket említik.

Kérdéseink így szóltak: Mik a Fidesz párt- és kampányfinanszírozást átalakító tervei? A közbizalom növelésén kívül vannak-e konkrét javaslataik a jogalkotás terén a korrupció ellen? Ha igen, mik ezek?

Havasi Bertalan Fidesz sajtófőnök semmitmondó választ küldött és hiába kérdezett vissza több szerkesztőség is a konkrétumokra, válasz nem érkezett, csak ennyi: “Amint megkapjuk a felhatalmazást a választópolgároktól, azonnal nekilátunk a párt- és kampányfinanszírozás rendbetételének, és felszámoljuk a korrupciót. Elzárjuk a korrupciós csatornákat, beszüntetjük a BKV-típusú szerződéskötési gyakorlatot, és visszaszerezzük a jogtalanul kifizetett végkielégítéseket.”

Az MSZP ugyan hosszú levelet küldött azon kérdéseinkre, hogy a közbeszerzések rendszerét a mai formában kívánják-e fenntartani (vagy felülvizsgálatát aktuálisnak tartják), illetve milyen új intézményt állítanánk fel a korrupció üldözésére, konkrétum azonban nem derül ki belőle - leginkább az elmúlt 8 év kormányzása alatt tett lépéseket ismertették. - … a párt folyamatosan jelentős erőfeszítéseket tett a korrupció visszaszorítására, és nem riadt vissza attól sem, hogy miközben ezeket az ügyeket felszámolja, jelentős népszerűségvesztést szenved el - olvasható a szocialisták által küldött válaszban.

A Jobbik programjából a kampányfinanszírozás kérdéskörét hiányolta a TI, a sajtóiroda válaszában ezt állt: „egyrészt csökkenteni kellene a pártok összes kampánykiadását, másrészt a felhasználható pénzeket igazságosabban kellene megosztani a pártok között”.

De, mi a helyzet a politika megtisztítását megcélzó LMP-vel? A párt egyetért a TI javaslataival, több szerepel is a programjukban (például szűkítenék a titkosítási szabályok hatályát). A TI a közérdekű bejelentők és a párt által javasolt intézményi felülvizsgálat hatékonyságára volt kíváncsi. Arra a kérdésre, hogy milyen intézményi átalakításokat javasolna az LMP a párt azt válaszolta, hogy elsősorban jogszabályi változtatásokban gondolkodnak, de elismerték, hogy „az etikai normál erősítésére szükség van, de ebben nem feltétlenül egy parlamenti párt az illetékes”.

(Forrás: borsonline.hu)

A három civil szervezet az év eleje óta kíséri figyelemmel a pártok kampányait. Akciójuk célja, hogy a közvélemény az eddigieknél pontosabb képet kaphasson a választási kampányok valódi költségeiről, ezzel is demonstrálva, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás korrupciót generál és nem szolgálja a kampányok, és az abban résztvevő pártok pénzügyeinek átláthatóságát.

„Egyátalán nem meglepő, hogy a két nagy párt már az első forduló előtt átlépte a törvényben engedélyezett költési plafont” - mondta Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország ügyvezetője. Hozzátette, hogy bár az idei kampány lényegesen olcsóbbnak ígérkezik, mint a 2006-os, az országos kampányt folytató pártok számára gyakorlatilag lehetetlen a törvényileg engedélyezett összegből hatékony korteshadjáratot folytatni.

Molnár Bálint, a Freedom House Europe igazgatója szerint a pártok kampányköltései teljességükben majd csak május végén lesznek láthatóak, mivel a reklámköltések összesítése nagyjából egy hónapos csúszással történik. „Nem lennék meglepve, ha végleges összegek a nagy pártoknál a milliárdos nagyságrendet közelítenék, vagy azt akár jelentősen meg is haladnák” - mondta Molnár, kiemelve, hogy a jelenelegi adatok még nem tartalmazzák a pártok márciusi reklámköltéseit sem, pedig ezek a költségek a kampányok legnagyobb tételei. A két nagy párton kívül valószínűsíthető, hogy a Jobbik és az MDF is átlépik majd a 386 milliós plafont a végső összesítéskor.

A három civil szervezet által jegyzett, elsősorban a kampányok költségeinek felmérésére koncentráló projekt célja az, hogy végre teljesebb képet kaphasson minden választó a politikai pártok kampányainak működéséről és azok valós költségeiről. A szervezetek bíznak abban, hogy a szilárd módszertani alapokra épülő és a kampányokkal egyidőben zajló elemző munkájuk nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy a jövőben a párt- és kampányfinanszírozás reformjáról szóló vita kiszabadulhasson a képmutató, a politikai rendszer működtetéséhez szükséges valódi költségeket letagadó politikai retorika fogságából. Csak így képzelhető el, hogy a jelenlegi tarthatatlan gyakorlat utat engedjen egy szakmai alapokon nyugvó, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot valóban megteremtő rendszernek.

(A kampánymonitor módszertanáról itt olvashatnak.)