Hírek

A magyar politika legnagyobb tabuja, hogy milyen forrásból fedezik működésüket a pártok. A kampányfinanszírozásról szóló cikksorozatunk második részéből kiderül, mire jó egy betarthatatlan rendelet, mennyit “illik” visszaosztani egy nagyberuházás nyertesének, és hogyan fizetik le a polgármestereket és önkormányzati képviselőket.

A legnagyobb kérdés, hogy honnan jön a pénz. Ezzel mára a legtöbb pártban - egy-két embert leszámítva - senki nincs tisztában. Amit többen egymástól függetlenül is állítottak: egyes képviselőket ma már nem nagyon éri meg “megkenni”, hiszen kevés lobbierővel rendelkeznek. Így még ha előfordul is, hogy helyi/kerületi vállalkozók egy-egy millió forinttal “megdobnak” valakit, a gesztus mögött általában tényleg nincs több puszta politikai szimpátiánál.



A magyar pártok gazdasági irányítása inkább oligarchák kezében van, mint ahogy az a pártfinanszírozásról írt cikksorozatunk első részéből kiderült. A Hírszerző a Transparency International kezdeményezésére több más hazai sajtótermékkel közreműködve 2009 eleje óta igyekszik minél jobban feltérképezni a párt- és kampányfinanszírozás témáját.



Cikkünk információ forrásai nagyrészt olyan politikusok, és a korábbi választásokban részt vett háttéremberek, akik tavasz óta már nem politizálnak aktívan. A téma érzékenységét jelzi ugyanakkor, hogy a megkérdezettek többsége még így sem állt kötélnek, a többiek is csak szigorúan inkognitóban voltak hajlandóak beszélni tapasztalataikról.




Van “Fidesz-MSZP-tengely”?



Ahogy a pártok egyre inkább a központilag szervezett kampányokkal kezdtek el élni, úgy váltak a gazdasági háttérrel kapcsolatos információk is egyre koncentráltabbá. Több forrásunk is azt hangoztatta, könnyen előfordulhat, hogy még egy párt elnöke sem tudja pontosan, honnan és hogyan érkezik a pénz a kampánykasszába. (Egy volt SZDSZ-es képviselő például azzal hárította el megkeresésünket, hogy ő “tudatosan tudatlanságban tartotta magát ezzel kapcsolatban, és a Hagyó-ügy kirobbanása után igazolva is látja saját stratégiáját”.) Tulajdonképpen minden pártnak megvannak a maga pénzfelhajtói, és a maga táskás emberei is, de a személyük és módszereik tabutémát jelentenek. Egy pest megyei alpolgármester annyit azért elárult: az ügyvédek a legalkalmasabbak erre a szerepre, mert ha - bár ilyen még nem történt - esetleg lebuknának egy teli táskával, még akkor is mondhatják, hogy éppen ügyvédi letétbe hagyták náluk a pénzt.



Azt többen hangoztatták ugyanakkor, hogy valóban létezik a “nagypárti tengely” vagyis, hogy az MSZP és a Fidesz részéről az illetékesek rendszeresen egyeztetnek arról, hogy egyes nagyberuházásokból kinek, mennyi jusson vissza, de semmilyen erre vonatkozó konkrét információt nem sikerült szereznünk. Puch László MSZP-pénztárnok minden nyilatkozattól kategorikusan elzárkózott, amikor megkerestük, hogy szeretnénk vele a kampányfinanszírozásról beszélni. Igaz, egy számvevőszéki vezető megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a Fidesz kétharmada alapjaiban forgatja fel az eddig kialakult gyakorlatot, így a pártfinanszírozási technikák nagy része is “házon belülre került”.



Kósa András teljes cikke a Hírszerő oldalán olvasható.